Az újságírás jövőjéről jósolt a Bloomberg főszerkesztője

John Micklethwait egy szakma jövőjét a mesterséges intelligencia még alig értett dimenzióiban értelmezte.

Jóslatait nyolc pontba szedte és mint fogalmaz: paranoid optimizmussal áll a témához. Az esszéje alapjául szolgáló előadás a londoni St George’s University évente szokásos James Cameron Emlékelőadáson hangzott el. (Hopp-hopp! Nem, ez nem az a James Cameron, aki vasba öltöztette Schwarcit és nem is az, aki vászonra csöppentette a Titanic-katasztrófát vagy kigondolta a háromméteres-angyalarcú-gyilkológép Na’vikat. Hanem az a brit újságíró, aki a Marshall-szigeteki atombomba-kísérletektől kezdve Tibet kínai megszállásán át a vietnámi háborúig tudósított.) Szóval itt a nyolcas:

1. A mesterséges intelligencia nem fogja kiváltani az újságírók munkáját, de megváltoztatja azt. Például még több adathoz férünk most hozzá, mint bármikor korábban, ezért a tennivalók máshol csoportosulnak. Több olvasóhoz jutunk majd el, hála például az automatikus fordítószisztemeknek. Ezzel nagyot nem mondott.

2. A “Breaking News” mint műfaj (s mint rapid információ forrása) továbbra is baromi értékes marad. Viszont még rövidebb ideig lesz hírértéke. A műfajban nagy a verseny, pláne az üzleti világ gyors változásait illetően. Ezzel sem mondott nagyot.

3. Esélye sincs az éjájnak a terepen készült tudósításokkal szemben. Mint írja “egy gép nem tud rávenni egy minisztert, hogy elmondja, hogy a kancellár épp most mondott le vagy rávenni interjúalanyát, hogy adásban valami kínosat beismerjen.” A kérdés, az élőszó és a riport értéke marad, állítja. Király, hogy így látja.

4. A legjelentősebb változásokat a szerkesztők életében valószínűsíti. Az előző pont példájával ezt ugyanúgy lehet érzékeltetni, mint azzal a ténnyel, hogy a szövegek újraolvasásakor, belső korrektúrázásának alkalmával simán lehet használni AI-eszközöket. Akár már most is.

5. A keresőszoftverek monopol helyzetét felváltják majd az AI-támogatta kérdezz-felelek szoftverek innovációi. Vagy ha nem is válták, Micklethwait nagy átalakulásokat sejt ebben és a felhasználói élményekben. Jó prompttal már most előrébb vagyok, mintha keresgélnék a netszcénakazalban. Ezzel újat, érdekeset mondott.

6. A “hallucinációt” könnyebb lesz kiküszöbölni egy szövegben, mint videós/audió/audiovizu-műfajokban. Itt talán a Deepfake jellegű túlkapásokra céloz, bár ezt explicit nem mondja ki. Mindenesetre az ilyen hamisításokban látja a legfőbb veszélyt. Nemcsak a teljes valótlanságok illusztrálása probléma, hanem a tények “apróbb” manipulációja is. Az álhírek (dezinformáció) kapcsán megállapítja, hogy a korábban egyértelmű hazugságokra építő politikai propagandát nyomató rezsimek ma és várhatóan a jövőben is kevésbé lesznek ennyire direktek. Az igazságot inkább ködösítik majd, mintsem hogy egyetlen valótlan narratívát toljanak: nem az egyértelmű megtévesztés, hanem az összezavarás lesz a fő cél és stratégia, mondja.

7. Még inkább személyre szabott hírélményre számíthatnak majd a hírfogyasztók. Az olvasókra szabott hírközvetítés infrastrukturális fejlődésében látja ennek a rációját. Úgy sejti, a sajtó még előrébb lép majd abban, hogy a hírfogyasztókhoz az őket valóban érdeklő híreket legyen képes eljuttatni hozzájuk. Mindinkább erősödik az információ-szervezte társadalmi buborékok valósága és jelentősége. Remélem, azért marad párbeszéd.

8. Várható az AI szabályozása, mondja. E mögött elsősorban gazdasági-politikai okokat fedez fel, ami megalapozottnak tűnik. Én nála pesszimistább vagyok.

Használok AI-t, gyakorta és kritikával. Jó, hogy a press-vezetőket foglalkoztatja annyira a téma, hogy erről írjanak. Van min gondolkodni az általuk gerjesztett farvizen. Az AI baromira nyomul befele: a nagyközönségnek mégsincs fogalma arról, hogy pontosan miképp működik, pláne nem, hogyan hat. Az ELTE-n már oktatni tervezik, több helyen pedig kutatják (Magyarországon is). Hogy fajsúlya szerint-e, az az oktatók és a bevont szakértők felelőssége. Érdemes figyelni, kérdezni.